Riportok

Az együttes énekes-frontemberével az európai turné két szlovákiai állomása és a megjelenés előtt álló új nagylemez kapcsán beszélgettünk. Nemcsak a saját zenéjük került szóba. Kiderült, otthonosan mozog korunk rockzenei világában, gyakran megfordul a lemezboltokban. Kereskedelmi rádiókat nem igazán hallgat, és 1995 óta koncertre sem jár. Akkor lépett fel Budapesten a Rolling Stones; azt vallja, az volt a csúcs, amit képtelenség túlszárnyalni, így nincs olyan előadó, akire jegyet váltana. Meglepetés számomra, hogy az Omega új albuma egy viszonylag fiatal magyar kiadó gondozásában lát napvilágot. Valóban úgy volt, hogy a CLS Records adja ki, de időközben változott a helyzet. A régi kiadónk, a Hungaroton az utóbbi években szinte kizárólag archív kiadványokat jelentet meg újra, ezért új cég után néztünk. A CLS rugalmas csapat, a terjesztése is megoldott, ám miután szélesebb körben elterjedt, hogy új lemezre készülünk, jelentkeztek a magyarországi leányvállalatokkal rendelkező multinacionális kiadók is. A napokban az EMI mellett döntöttünk. Részben azért, mert Németországban is ez a cég mutatja a legnagyobb érdeklődést az anyag angol verziója iránt, és Csehországban, valamint Szlovákiában is az EMI adja ki a napokban slágereink válogatásalbumát. Az új, egyelőre ismeretlen lemezről hány dal szerkeszthető be a slágerek közé a szlovákiai koncerteken? Hármat tűzünk műsorra. A magyar kereskedelmi rádiók a napokban kezdik el játszani az album három kiemelt felvételét, ezeket mutatjuk be. A slágerek között, rövidített változatban csendülnek fel. Tipikusan omegás dalokról van szó. Mi lesz a korong címe? Sokat vitáztunk rajta. Folytatni akartuk a hagyományt, hogy az egyik dal címe adja a lemez címét. Én a legjobb szövegű számnak az Ördögi cirkusz címűt tartom, Bródy János írta. Később beláttam, hogy ez negatív cím lenne, nem tükrözné az album hangulatát. Aztán felmerült, hogy a populárisabb Koncert a Mennyben legyen a címadó, de ez is kiesett, mert nem egyértelmű cím. Egy hozzánk közelálló személy, aki bejárt a próbáinkra, felvetette, hogy az Égi jel legyen a címadó. Végül e mellett döntöttünk. Fordítva írjuk ki a borítóra. Égi jel: Omega. Mennyire lesz a zene omegás, és mennyire változik a mai rockkövetelményeknek megfelelően? Az utóbbi években a gitárzenei hangzás megint előtérbe került, ezt a vonalat képviseljük. Két gitárosra építünk; Molnár Gyuri mellett Szekeres Tamás most már több mint tíz éve szinte állandó, hatodik tagja a zenekarnak. A dalok ugyanakkor magukon viselik a tőlünk megszokott kicsit misztikus, elvont zenei világot is. Én az Időrabló, a Csillagok útján és a Gammapolis című lemezek folytatásának nevezném. Figyelik önök a rockzenei történéseket? Tapasztalják, hogy jobb kiadványok születnek, mint néhány évvel ezelőtt? Teljes mértékben. Mielőtt belevágtunk az albumba, komoly bevásárló körútra mentem, sok új CD-t vettem. A társaim is. Valóban nagyon jó együttesek tűntek fel az elmúlt években, különösen Angliában. A hatásuk a gitárnál lesz megfigyelhető. A nagy, legendás zenekarok nem szokták bevallani, hogy lehet tanulni a fiataloktól… Sohasem titkoltuk, hogy tudunk tanulni a fiataloktól. Mi nem egy irányzathoz kötjük magunkat, mint az AC/DC vagy a Rolling Stones. Nekik van kialakult stílusuk, s abból nem engednek. Mi változatosak vagyunk. Az első három lemezünk beates slágeressége után jött három hardrockos, utána úgynevezett space-es, űrrockos zenével próbálkoztunk, ezt követően kimondottan rockzenei hármas következett. Most erre a friss, lendületes britrockra alapoztunk, de még egyszer hangsúlyozom: a hangszerelés alapvetően omegás. Megnevezhetőek a kedvencek? Nekem sokáig a U2 zenéje volt a nyolcvanas évek derekán az utolsó, ami igazán bejött. Ezután csak kevés együttes tudott lekötni, például az INXS. Nagyon sajnálom, hogy Michael Hutchence meghalt, nagy tehetség volt. Ahogy mondtam, újabban az angolok érdekelnek. Szeretem az Oasist is, de nem igazán áttörő a zenéjük, a Coldplay-é sokkal inkább. Az utóbbi időben sokat hallgattam a Green Dayt is, igaz, ők amerikaiak. A pofátlan egyszerűségük és lendületességük nyűgözött le. Nemrég hallgattam meg a szintén amerikai Toto új albumát. Az is remekül szól. Ha már így belecsöppentünk a zenei kínálatba, megkérdem: hogy látja a magyar helyzetet? Létezik néhány együttes, amelyek tanúbizonyságot tesznek arról, hogy nálunk is vannak más zenei szemléletű fiatalok, akik nem a sablonos divatzenét játsszák. Nagyon meghatározó zenekar nincs közöttük, olyanok viszont akadnak, amelyekre érdemes odafigyelnünk, mert jó irányt követnek. Például a Tankcsapda vagy a Hooligans. A múltkor láttam valamelyik reggeli tévéműsorban a Supernemet, ők is jópofák. Kinek az ötlete volt a mostani európai turné? Nem félnek attól, hogy mára nemzetközi szinten elfelejtődtek? Ez a turné évek óta dédelgetett álmunk. Az otthoni fellépéseinknek mindig hatalmas közönsége van, és foglalkoztatott minket, hogyan fogadnának azokban az országokban, ahol nagy sikereink voltak a múltban. Természetesen nem ugrottunk fejest a mélyvízbe, hiszen korántsem voltunk biztosak abban, hogy minden úgy zajlik majd, ahogy azt otthonról elképzeltük. Ezért tavaly volt egy-két tesztelő fellépésünk. Prágában két és fél ezer ember előtt játszottunk, többen voltak a koncertünkön, mint a Duran Duran-én. Felléptünk Németországban, Erdélyben és itt, Szlovákiában is. Kiderült, nem kell félnünk, bátrabban és messzebbre is tervezhetünk. Nagyjából mindenütt felmértük a lehetőségeinket, tudjuk, milyen nagyságrendű koncerteket lehet bevállalni az egyes városokban.

Share on