Riportok

Kassa – Emlékezés a régi időkre, rock’n’roll hatvanon túl és kirobbanó energia – a magyar legendás együttes tegnapi koncertje, amelynek sikere átugrotta a vasfüggönyt, ismét alátámasztotta az évek során már oly sokszor bizonyított kiváló minőséget. Az Omega, a páratlan Kóbor ‘Mecky’ Jánossal az élen mindenkit lábra állított – kezdve a harmincasok-negyvenesek kategóriájával, akik talán unalmas életet folytatnak, folytatva a tizennyolc-húszévesekkel, akik hevesen tiltakoznak az elektronikus zene ellen, a 12-éves gyerekekkel, akik behódoltak (szemmel láthatólag örömmel) a szülői akaratnak, egészen a megfiatalodott nyugdíjasokig. A három és fél órás rock “csemege” Marián Varga rövid, de annál inkább rezonáló fellépésével kezdődött. A rock és komolyzene közötti lavírozást a jelenleg nagyon népszerű magyar együttes fellépése követte. A Sid nem ihlette meg túlságosan a kassaiakat, de a gitárjukról felcsendülő ritmusok felkészítették a publikumot az “öreg” rockerekre. A bevezető intro után Mecky piros-fekete palástban rohant ki a színpadra, és a nézőközönség végre megkapta azt, amiért jöttek. A bevezető számoktól kezdve, mint például Addig élj és 10 000 lépés és a jellemző lézersóval, a terem tombolni kezdett. És ez a tombolás egészen a koncert végéig tartott. Nem hiányoztak a régi klasszikus slágerek sem – Babylon, Naplemente, Fekete pillangó, de az Omega bepillantást nyújtott készülő albumuk zenevilágába is. Kellemes meglepetésként szolgált Keresztes Ildikó vokálénekesnő által bemutatott dal is, és eközben Mecky elugrott pihenni egy kicsit. A koncert váratlan végetérésére a közönség lábdobogással, tapssal és egyre erősödő skandálással reagált. Mindannyian, akik elővették a szekrényeikből a régi bőrruhákat, kifényezték a nitteket és leporolták a vinileket, rákényszerítették az Omegát, hogy nagy stílusban visszatérjen a színpadra. A legnagyobb slágerek, mint például a Léna, Petróleum lámpa, a legendás Gyöngyhajú lány és Mecky a “fő pirotechnikus” világítórakétákkal a kezében véget vetett az 1989 előtti rock’n’roll emlékhullámának. Talán az egyetlen olyan együttes ez, amely a szocializmus alatt szó szerint világméretű áttörést ért el, és sokak számára felelevenítette “fiatalkoruk” felejthetetlen emlékeit. És ezt a közönség szűnni nem akaró vastapssal hálálta meg…

Share on