Riportok

Sokan már azt is szenzációként értékelték, hogy két évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi sporpályán lépett fel a 44 évvel(!) ezelőtt, 1962-ben alakult Omega együttes. Ezt tavaly a gombaszögi koncert követte, és most, május 23-án Pozsonyban (Sibamac aréna, 19 óra), majd egy nappal később, május 24-én Kassán (19 óra, szabadtéri színpad) dalolnak a „Régi csibészek“. A zenekar Kóbor János énekest „küldte“ ki pozsonyi terepszemlére, aki azt követően a sajtónak is nyilatkozott. Miért éppen Omegatour a koncertsorozat elnevezése – kérdeztük Kóbor Jánost. – Egyrészt örültünk annak, hogy mi is tagjaivá válhattunk a kibővült Európai Uniónak, másrészt az unió több nagyvárosát megcélozzuk most koncertjeinkkel. Magyarországi, csehországi, felvidéki, erdélyi fellépéseinken túl készülünk Lengyelországba, Németországba és Hollandiába is. De nem állunk meg az EU határainál, Svájcban is fellépünk majd, és valószínű már az is, hogy történelmünk során először bevesszük Moszkvát is. Mit lehet tudni ezekről a koncertekről? – Az időpontoktól és helyszínektől függően változóak lehetnek, de mindegyiket az Omega-hagyományokhoz méltón fogjuk kezelni, tekintve a külsőségeket és a zenei anyagot egyaránt. Nem is turné ez tulajdonképpen, hanem inkább egyéni meghívásoknak teszünk eleget. Nem állunk le, – de a futball-világbajnokság időszakát természetesen kihagyjuk. Nagy focirajongók vagyunk, augusztusban nyaralunk, majd ősztől ismét útra kelünk. Jövőre, fennállásunk 45. évét is koncertekkel akarjuk megünnepelni. Hosszú idő után elkészült egy új lemez is… Igen, és örömünkre szolgál, hogy abból éppen itt, Pozsonyban játszunk először dalokat. Nem a teljes anyagot, csak három számot. Természetesen nem a nagy Omega-slágerek rovására, hiszen olyan dalok nélkül, mint a Gyöngyhajú lány, a Tízezer lépést, a Petróleumlámpa vagy a Fekete pillangó, nincs Omega-koncert. Az új albumunk címe egyébként Égi jel, úgy hiszem hangulatilag, zeneileg és szövegvilágában is nagyon jól illeszkedik a hetvenes évek végén megjelent Omega-lemezekhez, mint például a Csillagok útjánhoz vagy a Gammapolishoz. Persze, már a mai kor technikai színvonalának megfelelve. De eddig sem voltunk lemez nélkül, mert Németországban több Omega-válogatás is megjelent. Az új albumunkból angol verziót is készítünk, de azt csak a nyár folyamán vesszük fel. Új albumunk zenei anyagát az együttes tagjai hagyományosan együtt állították össze, a szövegek viszont több személy nevéhez fűződnek. Saját nevén első ízben írt Omega-dalt Bródy János, Sülyi Péter és Trunkos András viszont már megszokott Omega-szövegírók. Annak ellenére, hogy hárman írták a szövegeket, nekem énekesként úgy tűnik, hogy nagyon egységes gondolatvilág tükröződik belőlük. Ahogy lenni szokott, ezúttal sem egetrengető közéleti dolgokkal és a társadalmi kérdések megfejtésével – bár Magyarországon lenne miről – foglalkozunk, továbbra is a személyes emberi sorsok, érzések és az őket körülvevő hangulatvilág jelenik meg dalainkban. Mit várnak Pozsonytól és Kassától? – Úgy vélem adottak a lehetőségek, hogy nagyon jó bulik legyenek ezekben a városokban. Ahogy tavaly Prágában is, ahol annak ellenére, hogy alaposan el van kényeztetve a közönség világsztárokkal, többen jöttek el minket megnézni, mint a velünk egyidőben játszó Duran-Duran együttes. A prágai koncertet egyébként személy szerint életünk egyik legszínvonalasabb fellépései között tartom számon. Óriási élmény volt, amikor hallottam, hogy a Gyöngyhajú lányt csehül énekli a közönség. Szlovákiát illetően a két évvel ezelőtti dunaszerdahelyi és a tavalyi gombaszögi koncertünk azt sejteti, hogy nincs nagyon mitől tartanunk. Persze Pozsony és Kassa más, de ha Prága sikert hozott, akkor itt miért ne lenne? Tudom, Pozsonyban is nagy rockkoncertek vannak, amik egyfajta konkurenciát jelentenek, de állunk elébe. Az Omega volt az első kelet-európai zenekar, amely sikereket ért el a vasfüggönyön túl is. Most könnyebb lenne? – Hát igen, számunkra ez a rendszerváltozás kicsit későn jött. Borzasztóan nehéz volt érvényesülni egy szocialista országban egy olyan területen, amelyben egyértelműen a kapitalista viszonyok uralkodtak. De átlépve a vasfüggönyt, talán egyesek számára éppen azért voltunk akkor érdekesek, mert tudták, honnan jövünk. De mi ezt még ma sem adtuk fel! Nyugodtan állíthatom, hogy a csapat harminc évvel ezelőtt nem volt olyan jó formában és kondiban, mint jelenleg. Állandó kihívásunk is van: amíg a Rolling Stones a színpadon tud lenni, addig mi sem hagyjuk abba! Sőt, a Rolling Stones már Budapesten is koncertet adott. Elmentél rá? – Igen, 1995-ben volt ez, és számomra óriási élményt jelentett, korábban ezt szinte elképzelni sem tudtam volna. Úgy gondolom, a Rolling Stones budapesti fellépését már semmi sem múlhatja felül. Meg is fogadtam, hogy ezentúl már más rockkoncerte el sem megyek, tőlem aztán jöhet bárki Budapestre. Ezt be is tartottam. Hány lemezt adtatok el az évek során? – Erről elég megbízható adataink vannak. A magyar nyelvű lemezeink közül a Gammapolis jelenti a csúcsot, melyből 625 ezer fogyott el. 1987-ben a Hungarotontól 5 millió eladott lemezért kaptunk egy díjat, ma ez a szám 7 millió körül lehet. Világviszonylatban a legjobban eladott lemezünk az Időrabló angol nyelvű változata volt, melyből kétmillió példány fogyott el. Mindent egybevetve 15 millió körül lehet világszerte az Omega-lemezek száma, ebbe nem tartoznak bele a kalózmásolatok és a volt Szovjetunióban kiadott albumaink, mert azoknak a számát még becsülni sem tudjuk. Milyenek a rockzene esélyei napjainkban? – Szerintem ennek a műfajnak a múlt évszázad második fele volt a virágkorszaka. Azóta eltelt néhány évtized, lassan klasszikus műfajjá válik. Ha a régi „mamutok“ kihalnak, akkor igazán sikeres folytatása már nem igazán lesz, mint ahogy máig nincs igazi folytatása a kétszáz évvel ezelőtti olasz operának, vagy a száz évvel ezelőtti magyar operettnek sem. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, a mai fiatal zenekarok között is több kiváló csapat van, de a rock hódításához egy olyan légkör is kell, mely a mai világra már nem annyira jellemző. Fotók

Share on